Fiatal ló esetében fontos, hogy az első időszakban megtanítsuk a ló számára a szárra állítást, a hajlított és egyenes vonalon való egyensúlyban mozgást és a különböző nehézségű és fokú segítségek elfogadását. a ló szárra állítása: általánosan a ló fejének és a nyakának egy bizonyos pozícióba állítása, amely megerőltetés nélkül, így a ló elengedtetésének eredményeképpen egy a ló részéről természetesen felajánlott állapot.

A szárra állítás az összeszedettség feltétele, mely a ló anatómiájából adódik. A ló ugyanis a hátgerincét és a hátizmait akkor tudja megfelelően használni, ha száron van és így a nyaka és feje felvette a megfelelő pozíciót. A ló fara a domború hátnak köszönhetően a megfelelő helyre kerül és így a ló lengő háttal, aktív lendületes hátsó láb mozgása válik lehetővé. A szárra állítás során a lovas érzi, hogy a ló lazán támaszkodik a szárba, tehát elfogadja a lovas által meghatározott keretet, nem ránt bele a szárba fokozásnál vagy rövidítésnél és minden jármódban ugyanolyan érzést ad a lovasának. Ebben az esetben az anatómiailag ideális felépítésű ló nyaka megemelkedik és ívelt lesz, a tarkó lesz a legmagasabb pont, az orrhát a függőleges elé kerül pár centivel, hátsó lábaival jobban a súlypontja alá tud lépni mivel izmai lazák. A szárra állítás nagyban függ a ló anatómiai felépítésétől is (milyen hosszú a nyak vagy a háta). A szárra állítás nem csak egy ideális felvett pozíció, ez egyfajta szellemi befogadó készség is. Nyers lónál a szárra állítás egy fokozatos és lassú folyamat, először négy lábra kell állítani a lovat (mind a négy lábán egyenlő terhet viseljen) a lovas ülőcsontját egyenlően terhelje, hosszú száron alakítson ki a lovas kontaktust a ló szájával, a segítségadásainkra a ló előre lefelé nyújtsa a nyakát, lovas lábszárával átöleli a ló oldalát anélkül, hogy azt szorítaná. A szárra állításnál felmerülő hibák lehetnek, hogy a ló szár mögött van, ilyenkor a ló orrháta a függőleges mögé kerül – nincs kellő kapcsolat a ló szája és a lovas keze között, a másik felmerülő hiba lehet, ha a ló szár ellen megy – felemeli a fejét és elvész a támaszkodás. Ezután már mozgásban félfelvételekkel, fokozásokkal, illetve rövidítésekkel fokozatosan rövidíthetünk a száron, így kialakítva egy megfelelő szármértéket, azonban fontos, hogy a rövidítéseknél előrehajtó ülés és csizma segítséggel tartsuk élénken és lendületesen a lovat. A helyes szármérték fokozatosan alakítható ki, melyet feligazításnak nevezünk. A feligazítottság hatására megváltozik a ló alkata, amelyből pedig lassan egy megváltozott egyensúlyi helyzet jön létre. Ezt azonban nem lehet siettetni, csak tudatos, következetes tornásztással lehet növelni a hátulsó lábak ízületeinek mozgékonyságát, így a lendület növelését és a ló egyensúlyi helyzetét.

A képen Kókay Pál látható, aki a PIK-ben végzett lovaglótanárok első nemzedékéhet tartozott, s aki a klasszikus elvek szerinti fokozatos és hosszú ideig tartó idomítást követte.