A klasszikus mindenki által ismert és használt német kiképzési skálát 1850-ben Warendorfban fejlesztették ki és Gustav Steinbrecht nevéhez köthető. A német kiképzési skála az átengedőséget célozza, mely a kiképzés legfőbb célja. Hat pontja van, melyek egymásra épülnek, s mely három szakaszra osztható. Az első a szoktatási szakaszban az Ütem – a patadobbanások ritmusos egyidejűsége és a lábsorrend egyenletessége mindhárom jármódban - és az Elengedettség - külső és belső, laza izomzat, hajlékony ízületek - szerepel. Minden jól sikerült feladatnak ez az alapja. A második a tolóerő fejlesztésének szakaszában a Támaszkodás – a lovas keze és a ló szája közti kapcsolat - és a Lendület – a hátulsó lábakból eredő impulzus - szerepel. Ez az első négy szakasz a campagne lovaglás vízszintes egyensúlyának képzési szakasza. A harmadik ami már a hordozóerő fejlesztésének szakasza tartalmazza az egyenesre igazítottságot – a patanyomvonalra vonatkozik, amelyik ló két patanyomon mozog az egyenesnek tekinthető - és az összeszedettséget – adott jármódban a hordozóerő dominál, ami a kiképzés során a tolóerőből alakult ki. Hátuljára veszi a súlyt így könnyedebb lesz a mozgása. Ennek az utolsó két pontnak a fejlesztésével juthatunk el az iskolaegyensúly felé. Ez a kiképzési munka juttatja el a kiképzőt a végcélhoz az átengedőséghez, aminek hatására a ló ellenkezés és késedelem nélkül engedelmeskedik a segítségadásokra és hajtja végre a feladatokat.

Azonban a német kiképzési skálán kívül még ismerünk más kiképzési skálát is. Egyik ilyen a Klasszikus kiképzési skála, amely szintén az átengedőséget célozza, azonban a némettől eltérő módon inkább a hajlító munkáról szól. Hat pontja van, a ló oldalirányú hajlíthatósága – a külső izmok nyújtása -, a ló nyakának előre lefelé nyújtása – a megnyúlt izmok önmaguktól történő előre lefelé nyújtása - ,  a ló lábainak hosszú előre léptetése – az első két elem következménye - , a hajlítás szerinti belső hátsó láb súlypont felé léptetése – vállat be, csizmára való engedés, eleje körüli fordulatokkal érhető el -, a hajlítás szerinti külső hátsó láb súlypont felé léptetése – farat be, oldaljárás, hátulja körüli fordulattal - és legvégül az összeszedettség – a két hátsó láb egyidejű a súlypont felé léptetése. A Magyar kiképzési skála az átengedőséget az elengedettséggel együtt tárgyalja négy ponton keresztül. A lazítottság állapotában a ló izmai, inai lazák, de nincs tolóerő. A részleges elengedettség, itt már egyértelműen van tolóerő. A fokozottabb elengedettség, már a törzs izmait is képes az oldaljárásokhoz elengedtetni és végül a teljes elengedettség, amikor a ló minden izmát, inát hosszú időre ellazítja, végül ez az állapot állandósul, ami a ló tovább nem fokozható összeszedettséget, ezáltal a teljes átengedőséget éri el. Végül a Josipovich féle kiképzési skála, amely négy fokozatból áll, ezek az elengedettség, az egyenesség, az egyensúly és az öntartás, tehát egy olyan egyensúlyban mozgó elengedett és egyenes lovat kapunk, amely képes szorgalmasan a súlypontja alá lépni, lengő háttal és enyhén feligazított nyakkal.

A különböző kiképzési skálákat összehasonlítva láthatjuk, hogy mindegyik az elengedettség és az egyensúly kialakítását célozza meg, hogy végül egy átengedő és engedelmes lovat kapjunk.